|
Hogy is kezdődött?
Valamikor 2001-ben egy nyolcvan éves öregúrtól, „old timer” WA6VHM-től vettem egy vadonat új, hat elemes három sávos Wilson SY36 yagit, amit az öreg harcos soha nem szerelt föl, ott feküdt a garázsban az eredeti dobozban. A forgató használt volt, de jól működött. Az antennáért 75.00 dollárt kért! Azonnal kifizettem és a csomagot hazavittük Gyula fiammal. A vétel nagyon jó volt, hiszen egy új belekerült volna 5-600.00 dollárba. Nem sokat gondolkodtam mire elhatároztam, hogy az antennát odaajándékozom egy "arra érdemes" klubnak valahol a Kárpát-medencében... Szabó Mózessel (KA9VGG) beszélgettem a rádión, aki a csikszeredai klubot ajánlotta. 2001. augusztusban Gyula elvitte Lajossal (WB6LI, SK) Long Beach-re az INTEREX szállítóhoz. A szállításisi költség felét Lajos fedezte. Az árut Lajoshoz (HA3IW) címeztük aki Budapesten fölvette egy ismerősével és addig tárolta amíg a csikszeredai fiúk el nem jöttek érte a következő évben.
A következő (email) levelet kaptam 2003 szeptember 15.-én:
From: „Tamás Béla” yo6oaf@extra.ro
To: menrathm@comcast.net
Sent: Monday, September 15, 2003 1:01 PM
Subject: Cskszeredában az antenna a végleges helyére
Tisztelt Menráth Mátyás Úr!
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm/köszöntjük a csíkszeredai, (hargita megyei) rádióklub neváben és a magam nevében is.
Amikor utolsó alkalommal tájékoztattam, akkor az Ön által, a csíkszeredai rádióklubnak ajándékozott antenna fel volt szerelve egy alacsonyabb, ideiglenesnek nevezett helyre.
Most sikerült átszerelni egy kb. 16-18m magasságú oszlopra. Az előző helyen is az irányérzéke kitűnó volt, csak amikor forgatni kellett, akkor - a csapott bádogtető végett – a visszavert állóhullám arány változott. Ez normális is, mert az antenna magassága a bádogtetőtől kb. 6-8m volt.
Az átszerelés után a helyzet gyökeresen megváltozott. Először nem hittünk a készülékeknek, hogy gyakorlatilag nincs visszavert állóhullám-arány az amatőr sávokban. De meggyőződtünk, hogy laboratóriumi feltételek között gyártott és tesztelt antennáról van szó. Az elsó összeköttetés után már hittem a szememnek és a nálunk nagyon nehezen vételezhező állomással (Afrika) 3XY1L (OP. LEO) Bissau Guineából 59-es riportot kapott az egyik legügyesebb op. ZO6CFB Lacy barátunk. A Harghita 1808 m.-es csúcsa előttünk tornyosul(kb. 1 km. légvonalban a várostól).
Egymás után dolgoztunk CT, LU, ZW, PY, EA és KP4 állomásokkal, ahonnan 57-59-es riportokat kaptunk. Szerintem, a terjedés függvényében, akármelyik állomást meg lehet dolgozni a földgömbön 100W-os teljesítménnyel.
Tehát az Ön által adományozott antennával kinyílt a fülünk és „megnőtt a szájunk” hangereje. Nagyon remélem, hogy egy szép nap az AB6ZE állomás (vagy barátai) fog(nak) válaszolni a csíkszeredai „CQ CQ de ZO6KNE2 állomásnak a hívására, 55-59-es riportot adva a Sport Club rádióállomásának – és/vagy- Lacy –YO6CFB, Pista –YO6BGT, Peti –YZO6FCV, Wili –YO6FCW, Péter –YO6BZL, Isti –YO6FDS, Kálmán –YO6OEK, Feri _YO6OHS, Attila –YO6PAO, Sanyi –YO6PBA, Edy –YO6PED, Ernő –YO6PAA, Attila –YO6OBI, Tibi –YO6CBI, Tibor –YO6OTG, Doni –YO6ODN, Endre –YO6PTE, Béla –YO6OAF, OM/op. háttérnek, (elnézést kérve a kihagyott rádióamatőr barátaimtól).
Kedves Mátyás!
Érzem és tudom, hogy a technikai felszerelés szükséges és kötelező egy magát modern-nek nevező rádióamatőrnek, de nem mindenki engedheti meg magának ezt a „luxus”-t. Nálunk még csakugyan luxus cikk egy komoly antenna és egy jónak nevezhető adó-vevő készülék. Mózes –KA6VGG a tanum rá, hogy 1989 előtt még a kétcsöves –rádióamatőr által épített- készülék jónak számított Romániában. Én is ilyennel dolgoztam (2 EL –lámpával) 7 MHz.en
15-20W teljesítménnyel csak CW-üzemmódban, és a „JÓ ÖREG (velem majdnem egyidős) Laci –„ W1PL bátyámmal volt az első, QSL –el is nyugtázott összeköttetésünk a tengeren túlról.
Nálunk ez megvalósult, hála a JÓ ISTENNEK és Önnek is köszönhetően. ISTEN áldja meg érte.
Tisztelettel a csíkszeredai rádióamatőrök/valamint a magam nevében –YO6OAF –Béla op.
|
Mózes (KA9VGG) küldte az alábbi cikket a csíkszeredai lapnál készített interjúról:
Ajándékantenna a csíki rádióklubnak
Értékes ajándékot kapott a Csíkszeredai Sportklub rádióamatőr szakosztálya. Az amerikai magyar rádióamatőrök egy többsávos rövidhullámú, ipari antennát küldtek, mely nagyszerűen működik, így ennek segítségével a világ bármely pontján élő rádióamatőrrel kapcsolatot lehet teremteni. Az üzembe helyezéskor az adományozókat képviselő Szabó Mózest kérdeztük.
– Mennyibe került az antenna, és hogy alakult ki a kapcsolat a csíki rádióamatőrökkel?
– Az értékét hadd ne áruljam el, ott kint elég magas ára volna, ha meg kellene vásárolni. Én egyébként Homoródszentmártonból származok, Székelyudvarhelyen jártam középiskolába, majd Bukarestben szereztem elektronikai mérnöki diplomát. Jelenleg egy orvosi berendezéseket gyártó laboratóriumban dolgozom, Chicago környékén, Illinois államban, és szabadidőmben, persze, rádiózok. Tagja vagyok a Nemzetközi Magyar Amatőr Rádióklubnak, így kerültem kapcsolatba a csíkszeredai rádióamatőrökkel. Jó pár hónappal ezelőtt az amerikai magyar rádióamatőrök küldtek egy antennát a csíki rádiósoknak. Akadozott ennek a megérkezése, Magyarországon vesztegelt sokáig, és én tulajdonképpen azért utaztam ide, hogy megnézzem, hol van a gond. Meglepetésemre, mire ideértem, az antenna már fel volt szerelve, és nagy örömömre, az antenna segítségével, az éter hullámain keresztül, személyesen tudtam közölni kollégáimnak a jó hírt.
– Mit jelent a külföldön élő magyaroknak a rádióamatőr- mozgalom?
– Szétszórtan, és nem egy csoportban élünk, így sokszor évekig csak rádión keresztül értekezünk, természetesen a beszélgetés kimondottan csak magyar nyelven folyik. Sokan közülünk vallják, hogy magyarul csak itt, a rádióamatőr-klubban beszélnek. Amerikában gyakori a vegyes házasság, a gyerekekkel angolul beszélnek a családon belül, és a rádióklubnak az lenne az egyik feladata, küldetése, hogy akik magyarnak érzik magukat, akarnak magyarul beszélni, azok jöjjenek a klubhoz és ápolják anyanyelvüket.
– Mennyire szorítja ki az elektronikus posta, az internetezés a hagyományos rádióamatőrözést?
– Az öreg gárda nagy része nem internetezik. Az internet pótol egy bizonyos részt, de mi, rádióamatőrök többnyire csak abban az esetben használjuk az e-mailt, ha rossz a terjedés, nem lehet rádión keresztül beszélni. Amerikai vagy nyugati részen nem gond az internetezés, itt közép-kelet Európában azonban még mindig méregdrága a telefonösszeköttetés, az internetbérlet, nem mindenki engedheti meg magának az internetezést, így a kettő kiegészíti egymást. Ragaszkodunk a rádión keresztül való élő beszélgetésre már csak azért is, hogy ne felejtsük el a magyar nyelvet.
– Milyennek találja az erdélyi rádióamatőr-mozgalmat?
– Én évente járok haza Erdélybe, ismerem nagyjából a helyzetet. Naponta olvasom interneten az újságokat, a Hargita Népétől kezdve az Udvarhelyi Híradóig, körülbelül tudom milyen törvények jelennek meg, milyen változások vannak, a csíki rádióklubnál viszont először járok. Kintről az volt az érzésünk, hogy itt nincs jó minőségű rádió, jó antenna, és valamilyen módon kellene támogatni az itteni rádióamatőröket, hogy minél gyakrabban léphessünk velük kapcsolatba. Kintről meg van a lehetőség, hogy támogassuk az itthoniakat, több idősebb rádióamatőrnek már nincs senkije itthon, és a rádión keresztül még kapcsolatok, szorosabb barátságok is kialakulhatnak.
Kérdezett: DOBOS LÁSZLÓ
|
