Kárpátalja
2012
Amint egykor elharároztam, Magyarország elcsatolt területeinek megtekintését ezúttal befejeztem észak-keleti körutazásom során. Egerben voltam hajdanán, de nem emlékezvén semmire, ott kezdtük a portyát. Onnan Diósgyör várához mentünk, majd Aggtelekre, onnan Kassára és útközben megálltunk Kraszna Horka váránál, amelynek nemrégen leégett a teteje. Kassa városában a Gloria Palacban aludtunk, nagyon szép szálló, 68 eurót fizettünk egy éjszakára hármunknak és benne volt a reggeli, svéd asztallal. Nagyon ízléses és jó volt. Rákóczi Urunk pihenőhelyét is meglátogattuk, ámbár a szarkofágot nem láthattuk vasárnap lévén. Egy magyar emberrel beszéltünk az Aupark áruház parkolójában, ahol az utolsó pillanatban be tudtunk váltani dollárt euróra öt peccel a beváltóhely bezárása előtt kilenckor előző este.... Semmi mást nem fogadnak el, csak eurót. Másnap itt vettünk egy mikró sütőt és egy kávéfőzőt 98 euróért. Egy magyarul beszélő hölgy igazított el a Rodostói házhoz.
A Felvidék szép tájakon vezetett keresztül és Ungvárnál léptünk át Kárpátaljára. Az ukrán határőr megijesztett, hogy vissza kell fordulnunk, (vernutysza) mert nem volt autóbiztosításunk Ukajnára, de egy magyar-ukrán vámör megnyugtatott, hogy már lepecsételték az útlevelünket, engedélyezve a belépést. Barátságos ukrán (vagy ruszin) taxisofőr segíségével beváltottunk 100 dollárt és följutottunk a várba hosszú tanakodás után (angolul nem tudott) én meg nem emlékeztem a vár szóra oroszul. A városban nagyon rosszak az utak, de Munkács felé nagyon jók. A vármúzeumban egy "magyar" úrihölggyel beszélgettünk, és az utcán magyarok igazítottak el Munkács felé, miután oroszul kérdeztem melyik út vezet Munkácsra. A munkácsi várban egy részeg magyar ember dűlöngélt és kissé összefüggéstelenül magyarázott valamit egy biblával a kezében. Megsajnáltam és adtam neki két hrivnyát , megkérdezve töle, hogy mit kap érte. Azt válaszolta, hogy huszonöt gramm pálinkát... A vár bejáratánál is volt egy "magyar" jegyszedő vagy kapuőr... Beregszászon egy járókelő asszonytól kérdeztem hol van egy jó étterem magyarul és magyarul válaszolt, hogy a sörkert nagyon jó, erre meg arra van. Nem találtuk, de egy magyar cégért megláttunk: "Arany Páva" szálló, nagyon szép étterme van és a pincér is "magyar" volt. Fatányéros félét rendeltünk, Gyula fiunk báránypörköltet, mindkettő nagyon jó és bőséges volt, finom salátával, sörrel, üdítővel, fagylalttal, kávéval 285 hrivnyáért, borravalóval adtam 325-öt...
Másnap este 9-kor Nyíregyházán a Kemence Csárdánál szálltunk meg tízezer forintért és harmadnap reggel megpillantottam a várost, ahol még nem voltam. Kellemes meglepetés ért; kopott mezővárosnak képzeltem, de egy szépen fenntartott, szép várost találtam. Büszkeségük a Sóstó, ahol szép nagy halastó és park várja a zarándokot. Itt a maradék olasz tudásomat is fitogattam a pizzeria tulajdonosával, aki szicíliai olasz volt... Innen fiunk kedvéért elmentünk Debrecenbe, onnan pedig Hajdúszoboszlóra, ahol másfél óránk maradt zárás előtt, hogy megmártózzunk a gyógyfürdőben és fáradt tagjainkat fölfrissítsük.
Több mint hatszáz kilométert tettünk meg a három nap alatt; Kassán vagy hatszáz métert lefutottam öt perc alatt, hogy elérjem a pénzváltó helyet. Még most is érzem a térdeimen... Mégis örülök, hogy sikerült bejárnom Nagy Magyarország legfontosabb, történelmi részeit és a szép tájakat.
